Pistinek karácsonyi ajándékul



A vén zenemester egyre többet él,
lassan tanulja meg, hogy melyik út mit ér,
mi ütemet dobog a kockakőtusa,
miféle dallamot a kátyúk ritmusa,

a fokozatok diktálta könnyű tempót -
városára mind jobban figyelmes:
lesi, hogyan fűzi, aki él
önmagát e térnyílt órajelhez.

Kész izgalom, zene! kész dallam, fémes íz!
Minden határain feszül meg, tettre kész -
az izmok úgy feszülnek, mint egykori szerelmek
mentén a már nem várt kielégülés.

és dallama a dalhoz lassúdad vénedőn
lámpa ritmusával lüktet az időn -
lámpától a lámpa így ad dallamot,
észre sem veszem és immár dúdolok...

De észrevette azt is: tempóérzete
bizonytalan és önkényes. Olykor bíz a város
kénytelen e téli esteken
ütemet találni szíve ritmusához.