Hát elkészült! Valójában mintegy három hete már... Eddig teszteltem (mondhatnám nagyképűen), a valóságban egyszerűen nem volt időm a karácsonyi vásár utórezgései és a leltár mellett hosszabban lelkendezni, mint amennyire a saját cangablogomon megtettem.

Szerintem gyönyörű lett, és ehhez azt sem kell figyelembe venni, hogy ez az első munkánk. Kétségtelen, hogy nem a mai trend mentén készült, sem a terv, sem a kerékpár - a megrendelő (ez esetben én) igényeinek felel meg. Én hosszú évekig campingen nyomtam itt, a városban, olykor máshol is, például a Balaton mellett, az ottani dolgos nyarakon. Valahol a monti a számomra elfogadható legmagasabb építésű kerékpár, szeretem az alacsony vázakat, egy huszonhétfelesen egyszerűen bizonytalanul "vagyok". Ha ránéztek erre a gépre,

a huszonhatos, védett láncvonalú téli kerékpár koncepciójának megvalosulását lássátok benne - ha másvalaki másról álmodik, ugyanígy megvalósítható:) A téli koncepció része a doboz is: kicsit elegem volt már a hátizsákból télen - még egy verejtékesítő körülmény a hátamon -, az oldaltáskám állandó javítgatásra szorult, kíváncsi leszek, a doboz beváltja-e a hozzáfűzött reményeket.

Az alkatrészek esetében amennyire lehetett, próbáltunk költséghatékonyan eljárni - ami konkrétan számos kompromisszumot jelent. Például szívesen vittem volna el tárcsafékes-görgős fékes irányba ezt a gépet, a "téli tank" koncepciónak is jobban megfelelt volna úgy, de pénz beszél; tehát maradt a v-fék - s még sorolhatnám, hány helyen választottuk a "még vállalható, de olcsó"-t a "vágyaink tárgyai" helyett erre a gépre.

A költséghatékonyság két helyen azért visszaütött, a hajtás három nap alatt kotyogott ki annyira, hogy be is rágódjon. A másik sokkal bosszantóbb: a gyári fűzött első kerék szinte minden küllője két hét után konkrétan kézzel mozgathatóra lazult vissza - először csak az tűnt fel, hogy oldalog kicsit a gép, aztán már zörgött is, de basszus, a fene se gondolta, hogy egy vadiúj, csutkára feszített kerék - nem is a leggagyibb - így adja meg magát!

Három hét után azért jobbára az elégedettség vigyorával az arcomon tekerek - szokom az áttételt - nagyon boldogan. Remélem, sokaknak szerez még örömet Pisti hasonló egyedi darabokkal!

Kobiról további képek tekinthetők meg a fotótárban!

Jó Tekerést!

Shizoo