Igen, ez Scott. Régi, kopott, berohadt, éppen semmi nem működik rajta, de ez egy Scott. Egy Scott Oakland, női bicaj a kilencvenes évek második feléből, valahol a citybike és az MTB határán. A cégnél mindig kényesek voltak a külcsínre, hovatovább a Scott vezetése számára igen fontos, hogy az aktuális design trendeket meghatározó néhány legfontosabb factory közt bérelt helyük legyen. Ez a gép a már-már védjegyükké vált metál-narancsos-bronz árnyalatban pompázik, finom kis mintával a felső csőn, melyen a szigorúbb szemlélő tekintete is akadálymentesen siklik tovább. Ritka öröm ez, mert  valahogy szinte soha nem sikerülnek a kis "ilyen-olyan" nonfiguratív díszítő elemek egy kevésbé ügyes dizájner gárdával ügyködő márkánál, és bizony azokkal lehet, és lehetett mindig is Dunát rekeszteni. A kis motívum a fényezéssel együtt hamarosan a feledés homályába vész, mert nagyon kopott, csúnya, elkerülhetetlen az átfestés. Ekkor lép a munka a legizgalmasabb szakaszába, meg kell álmodni, miként lesz a bicaj költséghatékonyan, mégis szemet gyönyörködtető, igényes formában megújult darab. A cél az, hogy az elkészült gép látványa pulzusszám emelkedést generáljon a potenciális vásárlónak számító hölgyek körében. Azonban ez még távoli, előtte szét kell szedni apró darabokra, s mint a következő írásból kiderül, a folyamat során szerszámok mennek tönkre, csavaranyák nyalódnak el, és két munkás minden erejére szükség van, hogy az összerohadt kötéseket bontani lehessen. Ismét beigazolódik: két kéz jó, négy kéz jobb!

Szerző: Sista  2012.02.10. 09:03 Szólj hozzá!

Címkék: Műhely

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.